Az utolso kávè...

Itt, ahol majdnem egy èvig laktam, tènyleg ez lesz az utolso csèsze kávèm. Nem vagyok jól. Hiányèrzeteim vannak, ès nem az a kisautónyi cucc hiányzott, ami itt maradt, viszont ma tovább jön velem.

 Azt hiszem, búcsúzom. Az illúzióktól, remènyeimtől, ès a kellemes emlèkeimtől is. Nem könnyű, pedig már elèrt a felismerès vihara is.

A legnagyobb szemètsègnek azt èrzem, hogy egy hosszú hazugságfolyam árvìzkárosultja lettem. Persze nem èn vagyok az egyetlen vesztes, de milyen dolog már azzal szembesülni, hogy TE VAGY MINDENÈRT A HIBÁS (már megint, ès mint kábè az elmúlt èvben mindig)?
 Mert miattam ideges, feszült, ès remeg az idegtől. Á, vèletlen se azèrt, mert aznap mèg egy kortyot se ivott... Nekem itthon persze mást adott elő, hogy a fia miatt ideges.

Na, szóval a lènyeg, hogy rohadtul elegem van a bűnbak szerepèből. Ès mèg ìgy, ezzel a hátam mögött is vesztesèget èrzek.


Remèlem, hamar elmúlik.

A dobozok, első felvonás

Isten bizony, ma erősen megkísértett az a gondolat, hogy lelejmolom a barátnőm, és ha már pakolunk, basszus, meg se álljunk a kocsival Kövegyig...

Először is: utálok pakolni. És még jobban utálok költözni is, úgyhogy itt és most leteszem a nagy esküt: én onnan a büdös életbe, sehova se költözöm. Majd a temetőbe, oda viszont nem kell dobozolni, hála a magasságosnak. 

 Amerre nézek, dobozok. Mindenhol  csak karton dobozok,  meg néhány zsák, meg pár sporttáska. Másfél óra múlva már az átmeneti szállásunkon leszünk. Addig pár  ÚRISTENMIVANITT kép:

Ja, és a java az ebédlőben van...

Belvíz, Bolhás, és a többi...

Na, voltam otthon. Felmértem, átterveztem, kiszámoltam, rangsoroltam, 14 nap múlva már lesz  új kapu. A kutyám eredeti neve Bolhás. Bogáncsra fogom átkeresztelni :) Pár kép: 

 A kert végéből... Ameddig a szem ellát, az az enyém.

 Süllyed a gumicsizma. Úgy tudom évtizedek óta nem volt ilyen belvíz :(

Péntek, 13

Napok óta vártam a hírt. Egyre kevesebb lett a reményem, tegnap már rávettem magam, hogy a tappancs tanyán is szétnézzek. Ma reggel viszont végre jött  az e-mail: írtak a kutyus ügyében. Nagyon izgultam, mi lesz majd, és  cirka két perc múlva boldogan örvendeztem magamban: kutyagazdi lettem!!!!

Cukkert megtartják nekünk. Gyorsan válaszoltam, mert aggódtak, hogy ő ám nem kölyök. Valahogy nem is nagyon akarózott kölyköt magamhoz venni. Kérdeztem is párat: Mi a neve? Tűri a pórázt? Ha nincs neve, mi Cukinak fogjuk hívni. Cukker, Cuki. Mert az :) Istenem, olyan boldog vagyok! Van házam, van kutyám,  voltaképp teljes az életem, ami eddig hiányzott, most mind az enyém. Már csak hat hét, és a mostanihoz képest már teljesen más lesz minden. Picit félek is. De erősebb a húzás, és a megnyugvás. Haza készülök!!!!

Ezzel egyidőben rámtalálnak a dobozok is. Szóval hajrá, hajrá. :)

Fel van mondva...

Először a lakás. Ezzel jött a többi is, mint ahogy  annál a bizonyos utolsó cseppnél. Átszakad a gát, és az ár visz mindent magával. Sodorja, ami az útjába kerül...

Szóval felmondták a lakást. Így én az itteni életemet mondom fel. Ma délben  voltam ahol lennem kellett, és letettem a lantot: Április elsején leadom a kulcsokat, és ennyi. Nincs több lépcsőház takarítás. Felmondtam azt a se vele-se nélküle kapcsolatot, ami miatt mindent feladtam. Most ez fogom. Fáj a lelkem, de jobb lesz majd nekem. Idővel kiheverem őt is.

Nélküle...

Az emberi hülység határtalan. De tényleg. És akkor a legrosszabb, ha ezt a "szerelem nevében" még táplálja is. Viszont egyszer minden pohár betelik, előbb vagy utóbb. Így ma reggelre eldőlt, a NAGY Ő (akit annak hittem) nem jön velünk az otthonba. Neki ott nincs hely, mert nem akar ott lenni. Kár, hogy nem egy évvel ezelőtt  gondolkozott el. Most kicsit szomorú vagyok, de  süt a nap, és a varázsszó: majd elmúlik. Hiszen minden seb begyógyul előbb utóbb. Remélem, írnak már Cukker befogadói, annak örülnék nagyon :)

Cukker

Komolyan nem vagyok normális! Kellett ez nekem? Most izgulhatok itt éjszakára... Szóval az egész úgy kezdődött, hogy tudtam: Nekem nagyon gyorsan lesz egy kutyám. KELL egy kutya, mert hiányzik, pedig nem tartom magam alapvetően kutyásnak. hát, elkezdtem nézegetni a hirdetéseket. És ott volt Ő:

A bibi az, hogy még majd' 7 hetet kell itt dekkolni, hogy meglegyen a kicsi kis alap, amiből tudok építkezni. Szóval írtam gyorsan a nagylánynak: Kinéztem a kutyinkat. Csak Algyőn van, és soká költözünk le. Elküldtem ezt a képet, "olyan cuki" felírással. A válasz: "Tényleeeg!" Na, vettem is gyorsan a bátorságomat, és folytattam.
- Írjak, hogy küldök pénzt kutyakajára, csak tartsák meg nekünk 6 hetet? Bemásoltam a hirdetés szövegét is.
Válasz: 
- Aha. Okéééé :)
 Szóval megírtam a levelet, és most sík ideg vagyok, hogy mikor írnak? Belemennek-e? jajj, annyira szeretném, ha ő lenna a MI KUTYÁNK. :) Fejleményekről beszámolok :)

Ilyen volt...

Pár éve tényleg így nézett ki a nyáron használt konyha rész. Azóta nincs már ott se a hosszú asztal, se a székek, de ez más történet. Szóval az előtte kép:

Bal oldalon, ahol most a gyékény van, na, ott lesz felcsempézve a fal, és oda kerül fel a konyhaszekrény sor is. És naná, ott lesz folyóvíz. Mert a fürdőszoba  a fal mögött van, és kell nekem a konyhába a mosogatáshoz ez az élmény :) Jobbról egy lépéssel ki lesz toldva a fal. Nem kell nagy rombolásra gondolni, ez régen egy nyitott tornác volt, ami egy sor deszka és egy rétegű ablakkal lett lezárva. Kábé fél óra alatt ki lehet szedni, és akkor majdnem sokat mondtam. A szép  pedig az, hogy a beépítendő elemek megvannak: Tégla, és 3 szárnyas, dupla üveges ablak.  Ha megfordulunk, ezt látjuk: 

Megfigyelhető, hogy a zöld szín nagyon bejött az előző tulajnak. Azon mobil fal (igen, az ) mögött lesz a ház érkező régiója, ott lesz majd az előszoba. Szuper ötleteket találtam arra, hogyan fogom kialakítani. Amit itt láttok, abból a konyhaasztal, és az ezer éves mosogató szekrény lesz használva. Minden más elkerül a körzetből. Mivel itt is ki lesz toldva a lakás, ez lesz a nappali. 
Ezen a ponton elszabadult megint az agyam, ugyanis a ház elejéhez hozzá van toldva egy "tejház", és hát, miért is ne annak vonalában hoznánk ki az egész kócerájt. Hogy mi sül ki belőle, az a jövő zenéje :) 

Tükörcsempe

A kép fent, bal sarokban  a házam előtt készült, naplemente kicsiny falunkban. Igen kicsiny,  a területe 9,71 km², népessége egy éve 368 fő volt. Hivatalosan község. Jó levegő, csend...

És akkor vissza a házhoz. Tehát első dolgom a konyha készítés lesz, ami abból fog állni, hogy a fürdőszoba falán keresztül vésünk egy akkora lyukat, hogy a víz átjöjjön. Persze meg kell keresni a szennyvízvezetéket is, majd ha ez megvan, lehet  vizet átkötni, és a csatornát bekötni. 
Ez így pofonegyszerűnek hangzik, remélem, az is lesz. A csempét kinéztem, a függőleges  méret meg is van, már csak a hossz kell. Szombaton lemérem.

Ezt követően a fürdőt is szétbombázzuk, mert a nagy kád kikerül, lesz helyette zuhanyzó, és egy klotyó benntre. Komoly szépséghiba, hogy jelenleg  khm... kerti budi van, na. Ez az alap ok, ami miatt hajlandóságot mutattam először a fürdőnek neki esni, de nálam okosabb lebeszélt erről. És el kell ismerjem, igaza van. :) Viszont a tükörcsempe megvan a fürdőbe, szombaton pl. már át is veszem. Szóval hajrá, elindult a házam felújításának első lépése. 

A felismerés, és annak súlya

Ha az ember albérletben lakik, vagy mint az én esetemben egy baráti szívességnek köszönhetően van fedél a feje fölött, egy szép nap arra ébredhet, hogy kiadták az utilapura való felszólítást. Ilyenkor természetesen mindenkiben, így bennem is feltört a rettegés: Jajj, mi lesz most velünk, mégis hova a frászba fogok  mindössze 3-4 hét alatt elköltözni?? 

Én szerencsés vagyok. Erre nagyjából emlékeim szerint egy hétnyi para után jöttem rá (a valóságban ez mindössze 48 óra volt), mikor a felismerés valósággal a földbe döngölt: Ott van Anyu háza!
A házat lassan öt éve örököltük, de az még most is "anyu háza", még csak véletlen sem gondoltam rá úgy, hogy a házam, vagy mivel hárman örököltük, a házunk. Szoknom kellett a gondolatot, és tudatosítani, van egy házam. 

Az enyém. A tulajdonom. A hely, ahonnan nem tehet ki senki. Ahol nem lakbérre, hanem felújításra költök, és az a miénk marad. De messze van... Az igaz. Viszont minden nappal csökken a távolság. Születnek a tervek: Itt konyha lesz, ott átépül a fürdő, a kapu, a kerítés, kutya, tyúk, kecske, bari... 
Csempe, járólap, ablak, ajtó, cement mész, konyhabútor...

Na, valahogy így cikázik a fejemben millió gondolat, mintha az átváltás hozná a többit amagával. Az ENYÉM!!! Se hitel, se lakbér. És falu. Mert itt sose éreztem jól magam. Hiányzott valami...