2015. március 29., vasárnap

Vasárnaap!!! Dobozok, második felvonás.

Már csak három nap, és adios! Ez ezt jelenti, hogy pakolok, mint az őrült. Úgy volt, hogy a hétvégén lemegyünk, de jobb, hogy nem, mert nem végeztem volna itt időben. 

Tehát, megint meg kell állapítsam, hogy ez lesz életem utolsó költözése. Komolyan. Én a büdös életbe többet sehova nem költözök, mert nagyon macerás! De az is lehet, hogy ez a két havonta cuccolok téma, ami sok nekem. Minden esetre majdem 100% a bedobozoltság. 
Most egy ideig nem fogok írni, de amint lesz miről, folytatom. 
Kellemes hetet mindenkinek!

2015. március 28., szombat

A szeretet íze...

  Nem is meséltem, mert tegnap túl sokk volt már... És nem érzem, hogy ma ki tudnám írni, így csak azt, ami továbblendített az újabb döbbeneten. (Lehet egy emberben csalódni még azt követően is, hogy úgy gondoltad, ennél lenntebb nincs.)

 Szóval, ma kaptam szeretetet. Hülye megfogalmazás, tudom, de akkor is. A szeretet többféleképp áramlik be az életünkbe, nekem a mai napon hat üveg befőtt formájában érkezett. Nagyon jól esett, komolyan! pláne azok után, hogy tegnap sírtam. Jó sokat, de könnyebb lett a lelkem tőle. Délután olyan fennhéjjázó hangú telefont kaptam, amitől se köpni, se nyelni nem tudtam: Hétfőn jelentkezzünk ki a nagyságos asszony lakásából! Hejj, mintha ott akartam volna én maradni, bejelentkezve... Ha a falu nagyobb lett volna, már rég be lennénk jelentkezve!! De így csak keddenként van ügyintézés :/ 

Tegnap felhívott Ő. Bementem, mert el akartam hozni az ott maradt papír törlő csomagokat, és elkerülhetetlen volt a dolog, látta rajtam, hogy bőgtem. Persze, nem mintha le tudtam volna tagadni... Szóval, megkérdezte, mit segítsen. Mondtam, hogy nem tud segíteni. Majd kedden szánjon rám egy órát, de most még nem jött el az ideje a mondandómnak.

 A barátnőm szerint idióta vagyok, hogy bementem. Hogy mindegy, ha hívott, mert ez az egész megint amiatt lehet, hogy hazudott a nővérének valamit rólam. Persze, sose vallaná be, hogy ő hívott oda. Viszont a hazug embert, ugyebár. És a telefonyszámlán világos lesz, ki hívogatott kit. 

 Kedden el akarom neki mondani, hogy nem tud segíteni, mert alapvetően nem kellett volna ezt a helyzetet megteremtse a hazugságaival. Mert ha ő nem csak nekem reklámozza, hogy szeret, és kiáll értem, értünk, akkor nem jutunk ide! És mert mindig szeretem, fel kell világosítsam arról is, hogy a következő nőjét nemcsak ne mutassa be a nővérének, hanem ha lehet, hermetikusan zárja el előle, mert a következő kapcsolata is ide fog kifutni, ha Era belefolyik akár csak egy ici-picit is. Tényleg sajnálom, hogy semmi nem lett a "két nincstelen összefog, és megváltja a világot" kezdetű hatalmas terveinkből. 

Most úgy érzem, sosem fogom kiheverni ezt az egészet. A hazugságokat, a megalázásokat, a bűnbakoskodást, hogy én itt csak helytelenül tudtam cselekedni. Mint írtam, megértettem a leckét. Viszont túl nagy árat fizettem érte...

Mához egy hétre már otthon leszek. Négy nap, és hazamegyek. Addig egy kép, a szeretet ízéről: 
A nagy üvegben rumba és cukorba eltett szilva van. Az íze nem hasonlítható semihez, de hogy cudar jó kedvem lesz tőle, az biztos! 
Folyt. köv. 

2015. március 25., szerda

O.M.G!!! O.M.G!!!!!

Már csak 7 nap, egy hét, végre, végre VÉÉÉÉÉGREEEEE!!!!!!
Nem kicsit vagyok örömteljesen izgatott és bepörgött, még akkor is, ha a napjaim innentől kezdve pakolással fognak telni. Már elkezdődött a centi vágás, és ettől a naptól kezdve felszálló ágba lendülök. Nyissunk azzal, hogy szuper lett a pajzsmirigy eredményem, és 3 hónap múlva kell menni legközeleb. Hát, kell ennél jobb hír? Szóval elkezdődött. Süt a nap, melegszik az idő, virágoznak a fák. Újra éled a természet, és ezzel én is új életet kezdek.

 Nem vagyok álmodozó, tudom, hogy baromi sok munkám lesz. De a lényeg, amit nem tudok szem elől téveszteni: MAGAMNAK csinálom. Persze, a gyerekeimnek is, de akkor sem a főbérlőnek ;) Ez ad erőt. A családért, és értem. Szuper lesz!

Szóval, húzok dobozolni :)

2015. március 20., péntek

Bezárul a kör...

Előre közlöm, ez anyázós poszt lesz... Azaz csak saját felelősségre olvassék tovább bárki is! 


 Tehát az a nagy büdös harci helyzet, hogy minden egyes döntés meghatározza a jövőnk kimenetelét. Persze az én koromban ennek nem kellene ilyen hatalmas erejű felismerésként becsapni, na de hát ez van, személy szerint igen naívan és alapvető bizalommal állok hozzá az élethez, és az emberekhez is, mondhatni, őszinte gyermeki bizalommal, tisztelettel, amit sokan nem is érdemelnek meg...

Az első dolog, amit fel fogok magamnak írni, és jól látható helyre teszem, az lesz, hogy soha ne engedjem magam senkitől se függő helyzetbe hozni, mert  akkor el tudom kerülni azt a csapdát, amibe most sikerült beletaknyolni. Már egy éve is annak, mikor elkezdtem lépcsőházakat takarítani. Akkor nagyon jó ötletnek tűnt, és őszintén, bármit elvállaltam volna, csak egy kis plusz pénzem legyen, viszont ne nyolc órába kelljen robotolni. Szóval kapóra jött. Igen, az is, hogy A SZERELMEMMEL  a nővére lakásába költözhettünk, és komolyan, csak innen visszanézve verem a fejem a falba, hogy enniyre kiszolgáltattam magam egy embernek. 

Tehát az van, hogy még  háromszor megyek takaríani, és vége a hónapnak, harmicegyedikén leszámolunk, és csókolom. Erre ma jön a főnökasszonytól a hívás: mikor voltam X lépcsőházban takarítani? Mert áll a homok, bla-bla- bla. Hát, kérem szépen, én voltam! És, becsülettel lesöprögettem a szőnyeget, ami, mint kiderült, a délután folyamán eltűnt a helyéről. Direkt nem akartam beszedni, mert úgyis jövő héten mosok fel, hát majd jó lesz akkor is, mert ha felszedem, ott biz' nem elég egy felsöprés. Szóval valaki bekavart alám egy kis szart. 

 Felhívtam a nagy Ő-t, és hisztériázva rá borítottam a bajaim, mire felajánlotta, hogy jön velem takarítani holnap. Persze elfogadtam, és a következő három takarítást úgy intézem, hogy akkor is ott legyen.
És most jön az a bizonyos poén. Én bizony szívem szerint most azonnal eltekertem volna X lépcsőházba, hogy leadjam a kulcsokat, azzal a lendülettel, hogy b.zd meg, egy évig jó volt, most, mikor leteszem a lantot, meg szarakodtok?! Akkor, kedves lakók csináljátok meg ti! 

A lendület annyira bennem van, de nem tehetem meg. Kell az a három takarítás, pontosabban annak az ára, mert csak erre a bevételre támaszkodtam. 

És amit a címben írtam: a kör bezárult. Minden mindennel összefügg. Az is, hogy  Ő-vel nem volt magánéletünk. Nem voltunk egymásra utalva, ami szerintem sokat segített volna mindkettőnk fejlődésében, hogy tudjuk: csak egymásra számíthatunk, valamint a másik számít ránk. Anyagilag főleg a főnökasszonytól függtünk, aki Ő nővére. Tehát, már nincs is itt miről magyarázzak tovább...

Úr Isten, annyira örülök, hogy hamarosan vége ennek az egésznek, és eltakarodhatok ebből a számomra elátkozott városból!!! Itt életem 33 évéből csak tízet éltem, de mégis itt volt a maradék 22 év szenvedéseinek háromszorosa. Bőven elég volt, elhihetitek...

Szóval, a leckét megtanultam. Igyekszem a továbbiakban a tanultaknak megfelelően élni az életemet.

Folyt. Köv.




2015. március 16., hétfő

Második nekifutás

Csak és kizárólag úgy érdemes bármibe belefogni, ha képesek vagyunk józanul megítélni a határainkat. Mind anyagi, mind emberi határainkat (az utolsót főleg) ismerni kell ahhoz, hogy ne legyen nagy büdös pofára esés, ha túlvállaljuk magunkat.

  Ennak szellemében utaztam haza Csütörtökön. Az út terveimben egész máskép nézett ki, de mamám neheztelését elkerülendő, azéjjel ott aludtam. Vagyis próbáltam, mert nem igazán ment a dolog, annyira nyikorgott alattam a heverő. Szóval másnap reggel baromi korán keltem, mert muszály volt, és indultam haza. 

A hivatalos ügyintézés után végre tényleg haza mentem, és mivel vissza kellett húznom Makóra, fűrészeltem estére fát amíg volt a buszig időm.

Tehát tizenegyre visszaértem, és mivel a héten sok eső volt, a lakás belsejét rendeztem át. Linda hugom régi szobájában aludtunk a múltkor is, itt folytattam a megkezdett melót. Hát, erről csak rossz képeim vannak sajna, a lényeg, hogy pénteken éjfélre rendbe tettem a fürdőszobát, és a kis szobát.
A kis szoba, romjaiban...


Takarítás közben:



És miután elkészült:


Ezt követően jött a fürdőszoba. Sokkoló képek következnek! 
És egy jó 3 órával később:
Másnap a kohányban tevékenykedtem. Előtte fotók:
Közben:
Utána:




Ezután jött az udvar. Megint tüzeskedtem, és sütöttem almát a parázsban :) Jól odasült...

 Tereprendezés, megint. Itt lesz még jó pár kör, az biztos...
 Varázsoltam új tűzteret. Este ki is lett próbálva, amíg meg nem lesz az igazi, megteszi ez is.
 Vasárnap reggel, előtte és utána






 Végül az útról:


 Nos összességében nem panaszkodhatom, amit szerettem volna megcsinálni, azzal határidőre végeztem. Bele fért egy kis laztás is a szalonnasütés keretében, és ezzel egy időben rájöttem arra is, hogy iszonyatosan meg leszek lőve egyedül. Most nagyon jó volt a társaság, de úgy néz ki, ez többet nem jön össze. Sajna. Viszont unatkozni nem fogok. És remélem, lesz erőm, hogy ne gondoljam meg magam, ami Őt illeti.

2015. március 4., szerda

És akkor lett kapu...

                                  Első etap lefutva. 

 Hiánylista összeírva, pénzes erszény kiürítve.  Van fűrészem, kapum, meg tiszta járdám és izomlázam. Bevallom, honvágyam is, meg tettvágy is. 

 Szóval, a tereprendezés fotói:


2014 szeprember. Az ősdzsungel átvette az uralmat. 
 2015 február közepe:


 2015 Február utolsó napján megérkeztünk....
 Beüzemeltük a teakályhát

 Kávét főztünk, mert az kötelező!
 Előkaptuk a gumikesztyűt, és a takarítószereket.
 A csapat két részre oszlott. Apám a kaput csinálta meg, én kiirtottam a dzsungel alapját. 
Ismi egyből felfedezte a mindenható Bodzapálcát:
Végül kertészkedett, 
Amíg én tüzet raktam:
 Mivel ellobbant, újra kellett kezdeni, ezúttal tettem alá jóféle száraz fát. Meg is lett az eredménye:

 Végre!

 Itt már vígan ropogott, és el sem aludt, akármit tettem rá. (Többnyire szölő tőkéket és venyigét)
 Na, volt is meleg körülötte, és gyönyörű parazsunk lett, lehetett volna benne sütni mindenféle finomat. Legközelebb viszem a szalonnát!
 Hogy haladjak is, folytattam a járda takarítását. Ilyen volt, jobb szélen látható a helyzet:
 És ilyen lett:
 A nedves folt konkrétan attól van, hogy ott biz' fűtakaró volt végig. Egyszerűen döbbenet! Szégyelltem képeket csinálni a kiindulásról, de most már bánom, mert ég és föld a különbség. Ránk esteledett, így egy kis vacsora,tejeskávé, és véget vetettünk a napnak.
 A mosdó gyönyörű lett. Reggelre felmelegedett a bolylerben a víz, és hérfő hajnalban csobbantam egy jót.
 Habár a kád nem sokáig lesz használva, bizony megfordult a fejemben, hogy kár kidobni. De mivel már amúgy is ütött-kopott, nem fogok változtatni a terveimen. 



 FOLYT. KÖV.