Második nekifutás
Csak és kizárólag úgy érdemes bármibe belefogni, ha képesek vagyunk józanul megítélni a határainkat. Mind anyagi, mind emberi határainkat (az utolsót főleg) ismerni kell ahhoz, hogy ne legyen nagy büdös pofára esés, ha túlvállaljuk magunkat.
Ennak szellemében utaztam haza Csütörtökön. Az út terveimben egész máskép nézett ki, de mamám neheztelését elkerülendő, azéjjel ott aludtam. Vagyis próbáltam, mert nem igazán ment a dolog, annyira nyikorgott alattam a heverő. Szóval másnap reggel baromi korán keltem, mert muszály volt, és indultam haza.
A hivatalos ügyintézés után végre tényleg haza mentem, és mivel vissza kellett húznom Makóra, fűrészeltem estére fát amíg volt a buszig időm.
Tehát tizenegyre visszaértem, és mivel a héten sok eső volt, a lakás belsejét rendeztem át. Linda hugom régi szobájában aludtunk a múltkor is, itt folytattam a megkezdett melót. Hát, erről csak rossz képeim vannak sajna, a lényeg, hogy pénteken éjfélre rendbe tettem a fürdőszobát, és a kis szobát.
A kis szoba, romjaiban...
Takarítás közben:
És miután elkészült:
Ezt követően jött a fürdőszoba. Sokkoló képek következnek!
És egy jó 3 órával később:
Másnap a kohányban tevékenykedtem. Előtte fotók:
Közben:
Utána:
Ezután jött az udvar. Megint tüzeskedtem, és sütöttem almát a parázsban :) Jól odasült...
Tereprendezés, megint. Itt lesz még jó pár kör, az biztos...
Varázsoltam új tűzteret. Este ki is lett próbálva, amíg meg nem lesz az igazi, megteszi ez is.
Vasárnap reggel, előtte és utána
Végül az útról:
Nos összességében nem panaszkodhatom, amit szerettem volna megcsinálni, azzal határidőre végeztem. Bele fért egy kis laztás is a szalonnasütés keretében, és ezzel egy időben rájöttem arra is, hogy iszonyatosan meg leszek lőve egyedül. Most nagyon jó volt a társaság, de úgy néz ki, ez többet nem jön össze. Sajna. Viszont unatkozni nem fogok. És remélem, lesz erőm, hogy ne gondoljam meg magam, ami Őt illeti.
Nagyon jó munkát végeztél, gratulálok hozzá és jó birtokba vételt kívánok. Nem tudom, hogy ez az Ő a régi, vagy új van kilátásba.
VálaszTörlésKöszönöm a dícséretet! A régi kísért, sajna, de mint egy hosszú betegségből, ebből is fel lehet épülni :)
VálaszTörlésSzia! Tudod, ha ez számodra jelent valami vígaszt: nekem most nagyon sokat adtál, tényleg... Én hasonló körülmények között lakom, mindig szégyelltem bárkit is beengedni, főleg fényképet készíteni...Majd megszakadok, hogy valamit kihozzunk a házból (örököltük, legalább saját), de három gyerek mellett kissé nehézkesen megy. Most viszont új erőre kaptam a posztjaidtól! Menni fog ez! Ha neked sikerül egyedül, akkor nekünk is menni fog!!! Látod, semmi sem történik ok nélkül! Kitartást, sok szerencsét és jó munkát!
VálaszTörlésSzia! Igazából én is szégyelltem, hogy mi várt ott, de akkora különbség volt az előtte- utána állapotokat tekintve, hogy tudtam: muszáj képeket csinálni a Tejóságosúristen állapotról is, mert senki nem hinné el, miből lett a valami :) Az biztos: hatalmas segítség, hogy örökség, mert nem kell lakás hitelt törleszteni, se lakbért fizetni, és nem fenyeget az sem, hogy eladják a fejem fölül a lakást. Ezzel a nyugalommal sokkal könnyebb tovább lépni, és rengeteg erőt is ad :) Remélem, a jövőben sok olyan beszámolót írhatok, ami tovább lendít, éstalán tippet is ad, hogy lehet a "semmiből" valamit csinálni ;) Köszönöm a biztatást!
Törlés