A dobozok, első felvonás

Isten bizony, ma erősen megkísértett az a gondolat, hogy lelejmolom a barátnőm, és ha már pakolunk, basszus, meg se álljunk a kocsival Kövegyig...

Először is: utálok pakolni. És még jobban utálok költözni is, úgyhogy itt és most leteszem a nagy esküt: én onnan a büdös életbe, sehova se költözöm. Majd a temetőbe, oda viszont nem kell dobozolni, hála a magasságosnak. 

 Amerre nézek, dobozok. Mindenhol  csak karton dobozok,  meg néhány zsák, meg pár sporttáska. Másfél óra múlva már az átmeneti szállásunkon leszünk. Addig pár  ÚRISTENMIVANITT kép:

Ja, és a java az ebédlőben van...